HTML

Bejegyzések


Közjogi kontra emberi méltóság

2009.09.04. 08:24 :: e-Vita

Sólyom László Köztársasági Elnök Úr!
Dr. Szabó Máté Úr, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa!
Balog Zoltán Úr, az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának elnöke!

Tisztelettel meghívom Önöket a szeptember 5.-én, szombaton 14 órakor a budapesti Felvonulás térről induló Meleg Méltóság Menete rendezvényre, melynek keretében Önök is a lehető legnagyszerűbb lehetőséget kapják ahhoz, hogy a magyar állampolgárokért többet tehessenek, mint 13 más ország nagykövetsége, ill. hogy közvetlen tapasztalás útján győződhessenek meg a Magyar Köztársaság törvényekben, nemzetközi egyezményekben foglalt kötelezettségeinek teljesüléséről, melyek szerint területén mindenki számára  biztosítja az emberi és állampolgári jogokat, a gyülekezési jog zavartalan gyakorlását, az Alkotmány szerint mindenkit megillető, emberi méltósághoz, személyi biztonsághoz való jogok érvényesítését.

Én is csak ezért megyek. Pedig nekem nem is munkaköri kötelességem erre figyelni.
 

Egy magyar adófizető állampolgár

komment

Címkék: társadalom félelem demokrácia fasizmus

No Pasaran

2009.08.09. 08:23 :: e-Vita

Ahova megint menni kell:

komment

Címkék: civil társadalom félelem fasizmus antiszemitizmus rasszizmus

Ami szép, ami jó - volt

2009.08.05. 07:21 :: e-Vita

Kedves Olvasóm, jelentem: megtaláltam!

Az a szép régi NOL.hu, ami nem csak szép, hanem jó is volt. Nem tűnt el az e-süllyesztőben nyomtalanul mégse. Természetesen nem 100%-osan komplett, de mégis képet ad a régi felületről. Sőt. Az akkor tartalomról is, mely anyaggyűjtéshez se egy utolsó szempont.

Véletlenül bukkantam rá, Google Mesternek jár a köszönet: van egy webarchívum. Ez is egy fantasztikus nagy ötlet, hogy a régi weboldalak fellelhetők. Köszönet a webarchívum kitalálóinak és fenntartóinak is:

http://www.archive.org/web/web.php

Íme, az a kedves régi, ami szép, ami jó. Volt:

komment

Címkék: szoftver web internet link

Roma Holokauszt Emléknap 2009

2009.08.01. 15:51 :: e-Vita

 

 

 

 

 

És ismét menni kell,

 

emlékezni kell,

 

emlékeztetni kell,

 

figyelmeztetni kell,

 

kérdezni kell:

 

A múltunk a jövőnk?

 

És ez a jövő elkezdődött*?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

__________________________________________________________
* Fidesz: Választási program 2002,  http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=366
__________________________________________________________
Kapcsolódások: Roma Holokauszt Emléknap 2008

 

komment

Címkék: fidesz holokauszt fasizmus antiszemitizmus rasszizmus

Haszon

2009.07.31. 17:10 :: e-Vita

Avagy: mire jó a politika?

"A publicisztika a politika költészete". (Ungvári Rudolf)

 

komment

Seasons in the Sun

2009.07.31. 12:44 :: e-Vita

Ez is fantasztikus darab* - hátha neked is tetszik, Kedves Olvasóm:

Terry Jacks - Seasons In The Sun
Goodbye to you
My trusted friend
We've known each other since we were nine or ten
Together we've climbed hills and trees
Learned of love and A-B-C's
Skinned our hearts and skinned our knees.

Goodbye My friend
It's hard to die
When all the birds are singing in the sky;
Now that the spring is in the air
Pretty girls are ev'rywhere
Think of me and I'll be there.

We had joy
We had fun
We had seasons in the sun;
But the hills that we climbed
Were just seasons out of time.

Goodbye Papa
Please pray for me
I was the black sheep of the family;
You tried to teach me right from wrong
Too much wine and too much song
Wonder how I got along.

Goodbye Papa
It's hard to die
When all the birds are singing in the sky;
Now that the spring is in the air
Little children ev'rywhere
When you'll see them
I'll be there.

We had joy
We had fun
We had seasons in the sun;
But the wine and the song
Like the seasons have all gone.

Goodbye Michelle
My little one
You gave me love and helped me find the sun;
And ev'ry time that I was down
You would always come around
And get my feet back on the ground.

Goodbye Michelle
It's hard to die
When all the birds are singing in the sky;
Now that the spring is in the air
With the flowers ev'rywhere;
I wish that we could both be there.

We had lives
We had fun
We had seasons in the sun;
But the stars we could reach
Were just star-fish on the beach

 

* Különösen a derűt, optimizmust sugárzó szövege (és dallama) fogja meg az embert...

______________________________________________
http://en.wikipedia.org/wiki/Seasons_in_the_Sun
http://terryjacks.blogspot.com

 

komment

Címkék: zene video

Utcagyerekek

2009.07.30. 23:16 :: e-Vita

Jászai tér. A téma az aluljáróban hever. Mit hever, mozog! Pörög, forog, táncol!

 

Tiszteletet ébresztenek bennem ezek a "kölykök". Lám, milyen kevés is elég, hogy értelmes kihívást találjanak maguknak fiatalok. Becsvágyuknak, fizikai energiájuknak, szabad idejüknek találnak teret, célt, ilyesmit.

 

Nem kell hozzá szuper felszerelés, drága, látványkonditerem, látványedző, látványvitamin, látványmagyarkodás, meg ilyesmi. Nincs szükségük csodamód-/szerekre, hogy fölös kilóiktól szabaduljanak.


Kicsit még ügyetlen némelyik, de ez nem is bemutató (nem elsősorban az), hanem inkább gyakorlás. Dolgoznak rendesen. És kedvükre van, hogy az emberek rokonszenvvel nézik, figyelik, hogy milyen ügyesek, hogy mennyire akarják, hogy azok legyenek.

 

 

 

 

Meghökkenve látom, hogy most egy lány is van közöttük. Még csak bemelegít. Azt hittem, ez (is) amolyan macsós dolog. Külön öröm tapasztalni, hogy nem. Talán majd őt is látom pörögni, de most nem tudok várni rá.

 

Kívánom nekik, hogy sikerüljön minél ügyesebbnek lenniük.

És örülök nekik.

 

komment

Címkék: társadalom életmód nő férfi

Átép(p)ítés

2009.07.30. 12:21 :: e-Vita

Avagy: Új verziótól ments meg uram, minket!

Nem tudom, Kedves Olvasóm, érzékelted-e, hogy kedves házigazdánk átépítette alattunk a házat.* Ez informatikus (és felhasználói) körökben azt jelenti, hogy nem találod szokott helyén a széket, az asztalt, az ágyat, vagy ha mégis, és szokás szerint rá akarsz ülni, támaszkodni, feküdni, akkor kiderül, hogy minimum billeg, rosszabb esetben a földön leled magad, mert kitörött egyik, vagy másik lába, vagy szögbe ültél, de hogy egy jó darabig (esetleg a következő új verzióig, amikor minden kezdődik előlről) nem tudsz könnyen, reflexszerűen ülni, rakodni, feküdni, hanem egy csomó pluszmunkádba kerül a korábbi napi rutin, azt tutira megnyerted.


De legyek csak igazságos: ahhoz képest, hogy itt nálunk, a blog.hu-nál épp a frontend** lett újjászülesztve, az eredmény nem oly rossz. Legalábbis nem botlok problémákba lépten nyomon, igaz, nincs időm játszásiból faggatni a rendszert komplex módon, hanem csak a blogíráshoz általam rendszeresen használt alapvető funkciókkal dolgozom. Azokkal meg ugyanolyan problémáim vannak, mint eddig***, tehát részemről gond egy szál se.


Viszont arra kérlek, Kedves Olvasóm, ha Te nálam olvasgatás, kutakodás közben valami furcsát, működési zavarnak látszót érzékelsz, akkor jelezd nekem kommentben (az esetleg itt elérhető postafiókomat nem használom, mert spamáradat dugítja), vagy a házigazdáknak.


És mivel állítólag az élesítés megtörtént, és ahogy látom**, korábbi mondókám aktualitása mit sem veszített, és egyébként is olyan remekül zanzásítottam idevágó több évtizedes szakmai tapasztalatomat, hogy érdemesnek látom a háziurak (mert hogy hölgyek nincsenek köztük, erre mérget vennék) átépítéssel foglalkozó belterjes, már nehezen megtalálható blogcikijéhez írt, kissé hosszúra sikeredett kommentemet átmenteni egy magasabbrendű szövegdobozba: egy (saját) blogcikibe. Ezt piszkozatba már akkor izibe megtettem, attól félve, hogy egy háziúr istenségnek hívén magát, úgy dönt, ez a hosszúság nem felel meg egy komment követelményeinek, és sutty, törli.

Bevallom, ez ügyben kellemes csalódás ért: még mindig ott van (2009.07.30.!)


Tehát íme (az előzmény - szükség esetén - az eredeti helyen kereshető.):


2009.07.12. 14:19:41 @elemes2: kedves elemes2, én bár informatikában dolgozom már időtlen idők óta, de azóta se tudtam leszokni a felhasználói nézőpontról, amit a legkönnyebb úgy megvalósítani, hogy mi magunk is használni próbáljuk azt a terméket, amit gyártunk. Ez még akkor is nagyon hasznos, ha mi magunk tudjuk (még emléxünk), hogy milyen kritikus pontot (funkciót, gombot) kell kerülnünk, ha haladni akarunk a saját termékünk használatában.

Tehát én fentebbi kritikai megjegyzésemmel arra próbáltam - sikertelenül? - utalni, hogy nem elég, ha a fejlesztő, üzemeltető, tágabbra tekintve: hírközlő, reklámozó, szervező, marketinges, stb. tudja, hogy egy "információ" mikori, merthogy elvileg nem magának, hanem a Fogyasztónak, Felhasználónak, Ügyfélnek gyárt, szolgáltat valamit, és egy rég elveszejtett elv szerint az Ügyfél (Vendég, Felhasználó...) a Király, hogy mi vagyunk érte, és nem ő értünk. Természetesen ez az elmélet mára már rég kihalt, hiszen a marketing egyetlen dolga az, hogy elhitesse a Felhasználóval, Ügyféllel, Vendéggel, hogy az a termék, szolgáltatás egyáltalán nem sz@r, hanem ellenkezőleg: direkt ilyen, hiszen a gyártó, szolgáltató ezerszer jobban tudja azt, hogy mi kell az Ügyfélnek, mint ő maga, ezért hát higgye csak el, hogy amit kap, az a lehető legjobb, de egyébként se lehetne másképp megcsinálni, mert amit a Kedves Ügyfél szeretne, az nem is megvalósítható, és különben is minek, mert az marhaság. A buta kis ügyfél ugyan honnan is tudhatná,  mi a jó neki, hagyja ezt csak a "szakemberekre".

És még mindig jobban megéri a gyártónak, szolgáltatónak óriási pénzeket belefektetni marketinges trükkökre, hókuszpókuszokra, tudatmódosításra, mint magát a terméket, szolgáltatást jobbítani, mert nyilván ez utóbbi több macerával jár, és kinek kell az a sok munka.

Tehát esetünkben: pontosan tudom, hogy egy informatikai projektnél az időérzet milyen metamorfózison megy át, különösen a határidő közeledtével. Hiszen te magad is beszélsz a projekt "végéről", márpedig egy "vég" egyik alapvető paramétere egy fix időpont. Tehát a fejlesztők mégis csak ismerik ezt, de valszeg nem publikus, másrészt meg azt is tudjuk, hogy egy projekt határideje bizonyos fokig a réteshez hasonlatos: nyújtható, hiszen ezerféle tényezőből pár mindig bejön, ami miatt nem tartható. De ha mégis muszáj, hát akkor csak simán ráfogjuk, hogy kész van a munka, utána meg suttyomban szereljük a futó autó alatt a kereket, esetleg szurkolunk, hogy a felhasználó ne fusson bele a hibába, ha meg mégis, hát nem győzünk álmélkodni, és a felhasználót faggatni, hogy mit csinálhatott rosszul: "Mit nyomott, hogy nyomott, hol nyomott, miért nyomott, anyja neve, születési helye, családi állapota, nagyszüleinek a nagyszülei hol és miért és mikor, stb..." és reméljük, hogy az ügyfél belefárad már végre, és inkább hagyja a fenébe az egészet, és boldogul, ahogy tud: a hibákat kerülgeti, mint autó tesztpályán a bólyákat, vagy miket.

Tehát a kedves fejlesztők, üzemeltetők mégiscsak tudnak valamiféle határidőről, de valamiért a Kedves Ügyfelet inkább bizonytalanságban tartják a tekintetben, hogy meddig tesztelhet, azt a látszatot keltve, hogy az egy olyan adat, amihez a Kedves Ügyfélnek semmi köze. És ez nem egy kifejezett partneri kapcsolat. De hát ez se trendi ma már.

Hm. Lelki szemeim előtt megjelenik egy futóverseny, ahol az indulókkal nem közlik a távot, mert az nem rá tartozik. Úgyis észreveszik a futkorászók, ha a pályát majd valahol valamikor lezárják, hát akkor minek fárasszák magukat az infó átadásával, nem-e?


_______________________________________________________________________
* Ha nem vetted észre, akkor, ez két dolgot jelenthet: 1./ alig használod a felületet (maximum "csak" olvasgatod) 2./ mégis csak ügyesek a házigazdáink.

** Frontend: ez egy IT szakkifejezés. Mezei felhasználókkal való "kommunikálásban" akkor használjuk, ha azt akarjuk, hogy felnézzenek ránk, tiszteljenek bennünket szaktudásunkért, ill. hogy a felhasználó lehetőleg ne értse, miről van szó - mert addig jó nekünk. Természetesen van erre egy rendes magyar, felhasználóbarátabb kifejezés is: interfész. (Lásd bővebben az angol wikiben. Az eddig talált magyar forrás kissé gyengécske.) A blog.hu esetében - házigazdáink kevésbé exakt megfogalmazása  alapján - úgy tűnik, hogy alapvetően az olvasói felületet jelenti, ennek a kinézetét, ill. funkcióit (pl. lapozás, kommentelés.), de a bloggazda szerszámosládája (admin felület & funkciók) ebbe nem értendő bele.

*** Hogy melyek ezek, ez egy külön blogcikit érdemel(ne).


**** Tk. a
blogmaszat az egyetlen jele momentán, hogy itt "valami történt", az átállás előtt ui. Firefoxban se volt maszat. Ráadásul nem a maszat önmagában a gond, hanem van egy komolyabb, szerintem ezzel összefüggő, Javascript-gyanús probléma, de ezt majd egy külön blogcikiben.

 

komment

Címkék: it információ blogszolgáltatás

Kattog

2009.07.29. 14:19 :: e-Vita

Nem tudom, mondtam-e már, Kedves Olvasóm, hogy én antifogyasztó vagyok.

Útálok vásárolni. Sőt talán még azt is mondanám: gyűlölök. (Egyesek, sztereotípiák rabjai,  bizonyára megkérdőjelezik női mivoltomat, mert a magukénak hitt téveseszmék szerint a női lét egyik ismérve a vásárlási mánia. Mindenki maradjon a maga hitében.)

Ugyanis életutamon (több van már mögöttem, mint előttem) talán, ha kétszer fordult elő, hogy épp akkor, épp ott, épp azt találtam meg, amikor, ahol, amire vágytam. Társadalmi rendszerre tekintet nélkül. Csak egy különbséget látok, mióta kitört nálunk is a kapitalimusnak mondott dzsungel, hogy roskadoznak a polcok olyasmivel, amikre nincs szükségem.

 

Különösen bajban vagyok (és voltam mindig) a cipőkkel. Cipőügyben főleg hátrányban vagyok női létemmel. Sóvárogva nézem mindig a férficipőket, amelyek praktikusak, kényelmesek, és még jól is néznek ki. No, a női szakaszban ilyen csak elvétve van. És az se az én méretemben. Bizonyára fogyatékos vagyok: széles, rövid lábfejem van. A cipőket ugyanis keskeny, hosszú lábakra gyártják.


Továbbá: egy női cipőnek sarka kell, hogy legyen. Mert egyik téveszme(lásd fentebb) szerint a női lét egy másik ismérve a magas cipősarok. A másik téveszme szerint meg a cipősarok kell az egészséghez.

Hát ezekkel a téveszmékkel mit sem törődve, én olyan cipőért teszem tűvé a boltokat, amely széles, kényelmes, sarka-talpa szinte semmi. Ezutóbbi különösen azóta fontos, amióta bokám törött a járdán ballagván, mikor is egy teletalpas szandálról bebillent a lábam egy kis járdakátyúba. Azóta hallani se akarok cipősarokról, magas(ított) talpról.

És ennyi különcség persze nem elég: azért legyen az a lábbeli jóképű, ne tramplifazonú. És, képzeld ezt az extra igényességet, Kedves Olvasóm: a színe se mindegy ám!

 

Ezért aztán különös, hogy valahol a város másik végén találtam véletlenül egy boltot, ahol már 2-3 alkalommal is találtam olyan lábbelit, ami legalább 90%-ban teljesítette a követelményeket. Szorítok is érte, hogy még mindig létezzen, ha egy újabb cipő szakad le a lábamról, és venni kényszerülök másikat.


Legutóbbi fogásom egy remek kis szandál. Lábbeli akkor tud megajándékozni  csúcsélménnyel, ha olyan, mintha nem is lenne a lábamon. Mintha mezítláb lennék. (Ami az egyik legjobb dolog az életben.)

Nos, a szandál és én azonnal tudtuk: egymásnak vagyunk teremtve. Szép is, jó is. Ezért hát hazahoztam.


Aztán felvettem, és rendeltetés szerűen kezdtem használni.


Hát képzeld csak el, Kedves Olvasóm, töke van a menyasszonynak. Nem nagyon, csak egy kicsit. Kattog. (A szandál.) Ahogy járok benne, kattog. És csakis a jobb. Bizonyára nem számít ez funkcionálisan. De zavar. Idegesít. Ugyanis én nesztelenül szeretek közlekedni. Mikor a cipőm nem kopog, nem nyikorog, nem recseg, nem kattog.


És mindahányszor járok benne, bököd a kíváncsiság: mitől kattog?

 

Szerinted mit tegyek, Kedves Olvasóm, hogy ne kattogjon?

 

komment

Címkék: fogyasztói társadalom

Mikro

2009.07.29. 03:10 :: e-Vita

A webfelület verhetetlen az 1 négyzetdeciméterre eső érdekességek számában.

Itt van pl. egy nolblog (ismét: nol.hu-ról vagy rosszat, vagy semmit).

 

Ez aztán a blogciki!

Ha indítanának egy legrövidebb blogcikkek (magyarul: post) versenyét, bizonyára előkelő helyezést érne el.

 

Ez szinte már twitter.

Önmagában ez a dolog nem is lenne említésre méltó.

 

No de. Kéremszépen. Hogy egy hivatásos újságírónak ne legyen legalább pár mondatos véleménye, gondolata egy - nem is akármilyen - hírhez, azért ez nem semmi, lássuk csak be.

 

Továbbá. Hogy e mikropostban 2 (azaz kettő) helyen is ugyanazt a durva (esetleg, ha próbálok felnőni a célszemélyhez: dúrva) nyelvi hibát követi el / ismétli meg, az még inkább nem semmi. Bár, a cípőváros színvonalától (esetleg, ha próbálok felnőni a célszemélyhez: szinvonalától) 2:4 arányban lemarad.

 

Az már csak a netérzéketlenséget mutatja, hogy a webcímet nem kattintósan szerkesztette meg Andai György. Ez talán egy hagyományos újságíráson nevelkedett szerző esetén elnézhető.

 

Hm. Hát, azt hiszem, van még hová fejlődnöm, ha újságíró akarok lenni.

Ugye, Kedves Olvasóm?

 

komment

Címkék: blog web anyanyelv

Pontos idő, Budapest

Friss kommentek

Frissekhez gyorskapocs

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
süti beállítások módosítása