Egyik alapelvem, hogy az élet arányok kérdése. Olyan világ nincs, hogy valaki vagy valami ne legyen kiszolgáltatott. Csak az a kérdés, hogy mennyire. (Szinetár Miklós, Könyves Extra, 2008. január)Hm. Az élet olyan, mint az ételkészítés. Nem jó, ha elsózzuk. Vagy túlcukrozzuk. A különbség csak annyi, hogy az étel alapvetően rajtunk múlik, milyen lesz. Az élet már kevésbé.
Hm. Hát nem érdekes, Kedves Olvasóm, hogy az étel és élet szavunk csak egy betűcserében különbözik?
Kiszolgáltatottság: ha belegondolunk (ha nem, akkor is), az élet maga már egy kiszolgáltatottság. Ki vagyunk szolgáltatva a materiális világnak: biológiai-fizikai lényünknek - testünknek, természeti környezetünknek, időjárásnak, fizikai törvényeknek. Ezért nem kéne legalább a társadalmi kiszolgáltatottságot ilyen magas fokra emelni, mint amilyen. Főleg az aránytalanságát. De hát ez is természeti törvény végülis: az erősebb elpusztítja a gyengébbet. Így működik az egész világegyetem.
És hát végülis az ember is csak egy állat valahol.