HTML

Bejegyzések


Dekázás

2007.03.19. 23:40 :: e-Vita

Kéremszépen: éhes vagyok. Ily kései órán tudom nehezen megállni, hogy ne egyek. Napközben még csak-csak elvagyok evés nélkül. De az esték! Azok kemények!  

15 komment

Címkék: test lélek szellem materializmus szabó lőrinc szenvedély fogyó

A bejegyzés trackback címe:

https://e-vita.blog.hu/api/trackback/id/tr3548557

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Én nagyon szeretek enni. Bármikor. Bármennyit. Klassz füstölt husikat, sütit, gyümölcsöt, csokit... ja, és krumplit és tésztát, bármilyen formában.
Ennek ellenére hála az égnek nem vagyok kövér, bár rajtam is van épp 5 kiló. Úgyhogy szaladok is Ágihoz pilatesre. :)
ercsa: végülis ha van lehetőséged kb annyi energiát leadni, mint amennyit felveszel, + az alkatod is szerncséd, akkor nincs baj.
No meg szvsz a mozgáshoz nem feltétlen szükséges Ági :-)
Kívánok további élvezkedést :-)
Nekem sajnos kell Ági. Ugyanis amellett, hogy nagyon szeretek enni, nagyon nem szeretek mozogni. Magyarul lusta vagyok, nem is kicsit. :)
Én is kívánok további élvezkedést, a sütemények birodalmában! :) Nem kell azt feledni! :))
ercsa: Hm. Felcsigáztál: Vajh Ági mivel győzi le a lustaságodat, ami nélküle uralkodik fölötted?
Igazából nem is Ági kell hozzá. Csak tudod, olyan lusta vagyok, hogy otthon úgysem mozdulok meg. Ezért aztán jól jön, hogy van egy társaság egy klassz edzővel, jókor, jó helyen. Ennyi a csoda. :) Nem is olyan érdekes, igaz? :))
Egyébként: www.agipilates.hu :)
ercsa: hm. Érdekes (és szerencsére), mennyifélék vagyunk. Engem pl feszélyez, zavar az emberek jelenléte. Nem tudok a testemre koncentrálni. Meg valahogy úgy érzem, hogy ez olyan intim dolog. Kettesben a vegetatív szisztémámmal, ahogy együtt dolgozunk, nicsenek kandi, sanda tekintetek, meg ilyesmik. Amik mind-mind zavarnak.
Azért továbbra sem igazán látom nálad a következetességet, hiszem a lusta ember még kimozdulni is lusta. Hiszen már azzal meg kell mozdulni: felkelni, (fürdeni), öltözni, közlekedeni, stb. stb...
Úgyhogy én itthon, magammal kétszemközt próbálom a lehetetlent: a sok ülést ellensúlyozni tornával.
És jó lenne futni is itt valahol a ház, a tér körül, de ahhoz viszont tényleg kéne egy társ. Nem lenne kedved esetleg futkosni is kicsikét?
Menjünk szépen, sorban.
Ha valaki az én mozdulataimat nézi torna közben, az nem magára figyel, vagyis felesleges edzésre járnia. Amúgy meg: nézzen, engem nem zavar.
Következetesség? Hm. Minden nap du. 5-ig dolgozom, a tornaterem 5 percre van az irodától, az edzés 5-kor kezdődik, és mivel a főnök 5 perccel hamarabb elenged keddenként, ez így tökéletes. Ráadásul hazafelé pont útba esik. :)
Futás: mire Esztergomból befutkosnék, kicsikét ki is nyiffannék. Viszont gondolj csak bele, milyen izmosak lennének a virgácsaim! :) Azért ne add fel! Futááááááááááás!!! :))
Krisztus a kereszten! Írtam egy szép, hosszú kommentet, és elveszett! Ezért most megírom még egyszer...
Ja, bocsesz, megvan! :)
ercsa: örülök, hogy van valaki, akinek sikerült. A tökély :-)
De Esztergomban is lehet(ne) futkosni, ugye?
Hát, futkosni éppen lehetne, csak nem akarok. Örülök, hogy egyáltalán a tornára rávettem magam. :)
ercsa: én is örülök :-) Nagyon jó a torna is. Fontos, hogy ne is állj le vele. Az egyik legtaszítóbb dolog a pocakos, elnehezült, hájas ember. Aki még magára sem ad (egészség, esztétika), attól ugyan, mit várhat a környezete?
No igen. Érdekes ez a téma. Mert ugye ki számít ma ápoltnak? Aki télen sem sápadt, tehát jár szoliba legalább egy kicsit, akinek festve van a haja, de legalábbis fodrász rakta össze, akinek manikűrös csinálta a körmét, és még sorolhatnám. Ehhez persze rengeteg pénz kell, no meg idő. Meg egy hülye társadalmi elvárás. Mindettől függetlenül a másik véglet sem jó, mert tényleg, mit is várhatunk egy magára is igénytelen embertől? Apropó, igénytelenség. Van egy kollégám, férfi. Sajnos rá kellett szólnom, hogy gyakrabban fürödjön vagy mosson, mert nem lehet megmaradni mellette. Azóta kicsit jobb. Azt elfelejtettem neki mondani, hogy fogat is mosson, úgyhogy a száját még mindig kilométerekről érezni. Ráadásul kellemetlen ilyeneket mondani valakinek, főleg annak tudatában, hogy a felesége patikus, a fiai is tanult emberek, a menye tanár, stb. Tehát elvileg meg kellene lennie a háttérnek. Bár, ők biztos így szeretik.
Nahát, ez jó hosszúra sikeredett. Ja, még egy plusz info: 165 cm és 59 kg vagyok, vagyis a hájbáj kategóriát még nem értem el. :))
Az ápoltság nálam főleg azt jelenti, hogy tiszta. Aki naponta mosaxik, rendszeresen fürdik, váltja-mossa ruháit, cipőit, fésülködik, meg ilyesmi, annak testén, ruháin, cipőin nem uralkodik el az áporodott testszag sem. Aki naponta tükörbe nézve mérlegeli, hogy ő szivesen állna-e magával szemben pár centire, az rendezetten tartja külsejét-belsejét.
Hülye értelmezése az ápoltságnak a tömény orrbavágó illatfelhő, és a felmázolt festékkel való álcázás. Pláne, hogy férfiaknál érdekes módon nem kritériuma a festék az ápoltságnak. Még az illatfelhő se. Ergo: festék és illatfelhő nélkül is lehet ápoltnak lenni. Még nekünk, nőknek is.
Az is hülye közhiedelem, hogy az igazi macsó az bizony büdös, izzadtságszagú, koszos. Hm. Végülis a mocsok és a macsó szavak elég közel állnak egymáshoz.
Tökéletesen igazad van.

Pontos idő, Budapest

Friss kommentek

Frissekhez gyorskapocs

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30