Ahol a part szakad
Volt egy rövid időszak, amikor azt hittem, liberális vagyok. De aztán hivatásos-megélhetési liberálisok dolgai meggyőztek arról, hogy talán mégse.
Volt egy hosszabb időszak, amikor azt hittem, baloldali vagyok. De aztán a hivatásos-megélhetési baloldaliak dolgai megingattak e hitemben, hogy talán mégse.
Ezért most nem tudom, mi vagyok. Nem tudom biztosan, hogy itt és most mi a liberalizmus. Nem tudom biztosan, hogy itt és most mi a baloldaliság.
És az elméleti meghatározások, viták nem is érdekelnek. Csak és kizárólag a tettek, és azok következményei.
Magamat 2002 óta csak valami ellenében tudom pozicionálni: a jobbparton semmiképp sem lehetek.
Leginkább azért, mert a magyar újfasizmus számára 2002-ben a Fidesz kezdte kikövezni az utat (abban a reményben, hogy később legfeljebb majd bakancs-mentesítheti). Csupán csak azért, mert nem bírt beletörődni a vereségébe, a bosszú pedig hegyeket képes megmozgatni. A második veresége pedig csak megsokszorozta útépítő erejét. A többi jobboldalinak mondható, hivatalos/civil politikai/társadalmi erő pedig a keze alá dolgozott. És dolgozik a mai napig.
A hivatásos-civil, ballibesnek címkezhető politikai-társadalmi erő pedig csak mindezt hagyta, szemérmesen, vagy aktuális érdekei szerint félrenézett, félreállt, nehogy útban legyen az útépítőknek, netán időnként ő maga is adott suttyomban 1-1 kockakövet a dolgos kezekbe.
A hivatásos, verbálisan ballibes oldalt nem érdekelte, hogy viselkedésével elárulja, cserbenhagyja a valós vagy lehetséges tömegbázisát, szavazóit, szimpatizánsait. Az országot. Még az se, hogy a saját sírját ássa szorgosan. Hogy ne lett volna tudatában - ezt el se tudom képzelni. 2002-től csak a szerencsének, ill. a Fidesznek köszönhette a 2 választási "sikerét". És még csak ki se használta, úgy ugrált, ahogy a Fidesz fütyült. Az esetleg fennmaradó szabadidejében pedig önként buzgón fűrészelte maga alatt a fát. A választóival, szimpatizánsaival mit se törődve.
A Jobbik semmi mást nem tett, mint elindult, majd egyre intenzívebben nyomult a számára az ország által kiépített-biztosított úton. A Jobbikot meg most tűz alá veszik, jobbról (még mindig csak lightosan), és balról (szokásosan balogmód). Ha egy mérgeskígyót melengetek a kebelemen, tán a kígyó hibája-é, ha belém mar?
Az előző rendszerből átöröklődő, még mindig jelentős számú, "hagyományosan" baloldali emberek számára eddig se volt, most sincs más reális "választási" lehetőség, mint az MSZP. Kényszerpályán vagyunk legalább 2002 óta. A rendszerváltás szülöttei, a kisebb számú SZDSZ-esek meg most simán gazdátlanokká váltak.
A Fidesz-Jobbik építkezésével szemben egyetlen esélye lett volna a ballibes part népének: Gyurcsány Ferenc. Aki egy súlycsoportban lett volna Orbánnal Viktorral. De Orbán munkáját egyemberként segítik másod-, harmadvonalbeli hivatásos-civil "katonák", akik elfogadják, hogy kell egy vezéregyiség. Akik tudják, hogy egy csapatnak harcolni, de főleg győzni, majd a hatalmat tartósan megtartani csak így lehet. A hivatásos ballibes part meg olyannyira "demokratikus", hogy ennek örve alatt az irigy áskálódás, presztízsféltés, árulás, korrupció, önfelszámolás szabadon és hatékonyan üzemelhetett: Gyurcsány olyan egyedül vívta a csatáit, mintha MSZP, ballibes part nem is létezne - persze, hogy követett el hibákat. Pedig a "mezítlábas", istenadta ballibes partnak is igénye van karizmatikus vezetőre, igen, az emberek már csak ilyenek, hogy igényük a rajongás, fontos, hogy szerethessenek valakit, akire ugyanakkor fel is nézhetnek. Ezt bizonyítja, hogy még mindig mennyi ember mozdul egy "Gyurcsány-performanszra". A hivatásos ballibesek ezt a tényt se ismerték fel, ill. a sok középszerű jelenlegi és reménybeli megélhetési rövidlátó "baloldali" mind azt hiszi, hogy ő az, aki alkalmas vezető szerepre. Hát most lesz 10-20 év tanulmányi szabadságuk, hogy netán tanuljanak némi szociálpszichológiát, marketinget, önismeretet. Ha egyáltalán képesek arra is.
Most pár, alig ismert, magukat igazi baloldalinak, demokratikusnak deklarált régi, vagy új morzsapárt is nyomul a szavazatokért. Kéremszépen, senki nem akadályozta meg a mostani baloldali (vagy egyéb) morzsapártokat, formációkat, hogy a 20, de akár a 8 év alatt imázst, tömegbázist építsenek - hogy dolgozzanak. Most meg valamiféle illúzióktól bódultan, minden racionalitástól mentesen a diktatórikus-fasisztoid politikai csoport hatalomra kerülését segítik a szavazatok MSZP-től való elvonásával. Ha rosszhiszemű lennék, azt mondanám: csak az 1%-ra gyúrnak.
Én most a két part között lebegve, abszolút amatőr civilként egyet tudok biztosan: nem akarok diktatórikus-fasisztoid országban, egy újraélesztett, félelemmel teli múltban élni. És ez ellen most már csak egyet tehetek: hánytállal bár előttem, de az MSZP-re szavazok. Ha az elhagyatott utcán egy zsebtolvaj ellopja a pénzemet, de egy kéjgyilkos támadása fenyeget, akkor mégis inkább a zsebtolvaj után futok, az életben maradás reményében.
Ha öncélú elvi viták helyett mindannyian tettük volna / tennénk, amit (még) lehet, hegyeket tudnánk megmozgatni. De legalább dombokat.
Lehetett volna / lehetne pl. a törvényszegéssel létező Jobbik betiltásán munkálkodni, ilyen(http://e-vita.blog.hu/2010/03/30/tisztasag_fel) plakátok, hasonló feliratok, matricák látványa esetén az illetékes cég és/ vagy jogi szerv ajtaján dörömbölni. Milyen kár, hogy csak akkor hallok az egyébként zártkörű (akár régi, akár új) morzsapártokról, morzsacivilekről(is), amikor magukat tudják a kamera, a mikrofon, vagy az x% közelébe tolni.
Azon "baloldali", vagy "demokrata" társulatok, személyek, amelyek antifasizmusa feltételes ("Ha X.Y. kiáll, akkor én nem, nyaff!"), azok sem most, sem a jövőben nem érdekelnek. Azon egyszerű oknál fogva, mert sem baloldaliaknak, sem demokratáknak, sem antifasisztáknak nem tartom őket.
A választások után pedig csomagolok. Nem akarok olyan országban élni, ahol a társadalom 99,99%-a diktatúrát, fasizmust akar.
Hát hadd kapja meg.
