(Én kérek elnézést...)
Köszönöm nettársaimnak, hogy eljuttatták hozzám az alábbi történet:
2010. március 14., a nemzeti ünnep előestéje: ünnepi gálaest - 5 éves a Művészetek Palotája (MÜPA). (1)
Telt ház, sötét öltönyös urak, kifodrászolt hölgyek - művészek, turisztikai szakemberek, közéleti személyiségek, politikusok (ők a legkevesebben), kifejezetten elegáns és kellemes társaság.
A programot előre megírták a jegy hátoldalán. Az első két zeneszámot Hiller István oktatási és kulturális miniszter követi, kitüntetéseket ad át, utána ismét zene.
Mi a földszinten, a legutolsó sorban ülünk, jobb oldalon. Körülöttem ismerősök.
A mi sorunkba az 1-2-es székre egyszer csak megérkezik Fábry Sándor egy színtelen-szagtalan vékony, alacsony, ifjú hölgy-csatolmánnyal.
Fábry gumitalpú sportcipőben, össze-vissza nadrág-ing-dzseki, semmi nyakkendő, semmi színharmónia. Lába keresztbe, cipője beleért volna az előtte ülő fejébe, ha nem lenne üres a szék.
Hiller felmegy a színpadra, intelligensen, gördülékenyen arról beszél, hogy minden épületnek van egy titka, amitől azt megszeretjük, amitől az működik. Majd a kultúra összehozó szerepéről szólva folytatja: Mindenkit emlékeztetek rá, hogy ezt az Orbán-kormány álmodta meg és kezdte el, a Medgyessy-kormány folytatta és a Gyurcsány-kormány adta át.
Erre hirtelen ordítás a csöndbe: "Meg az anyád pics@ját!" Fábry belezengte a terembe. Nekem hangosan kiszalad a számon: "Nyelvében él a nemzet"...
Mint utólag kiderült, elöl csak valami zajt hallottak, mert Zoboki(2) olyan zseniálisan tervezte a termet, hogy mindent hallani a színpadról, de alig-alig a nézőtérről. Én a gyomromban görccsel ültem végig a továbbiakat, hogy mikor fog megint és mit ordítani. Nem utasította ki őt senki, nem vezették ki(3) (ki tette volna?(4)), nem vágta senki szájon.
Budapest, 2010 márciusának idusa.
Ha nem vagyok ott, talán el sem hiszem.
Én nem voltam ott.
De elhiszem.
Ha valami hihető, az meg is történhet.
A bunkóságot ily magas fokon művelni talán senki más nem tudja közéletileg.
Azon ugyan csodálkozom, hogy Andrassew Iván egy ilyen embert szeretni képes(5). (Volt?) Fábry elődjeként pedig Hofi nevét felemlíteni, hát, kedves Andrassew Iván, az minimum megalázó Hofira, és a Hofit szeretőkre nézve.
Én kérek elnézést.
Fábryt soha nem szerettem, még azokban az időkben sem, mikor még szabad ember volt. A tehetségét is vitatom, kedves Andrassew Iván - testnedves "humorhoz" nem kell nagy tehetség. Talán még kicsi se. Hacsak nem másfajta "tehetségre" gondolunk. Vastag bőr, gyomor, ilyesmi...
Aki netán szavaimat gyűlöletbeszéddé akarja ferdíteni, azzal közlöm: a szeretet ellentéte (a tévhitekkel ellentétben) nem a gyűlölet. Lehet pl. egyszerűen az undor. Amely érzésnek gyakorlati hasznossága sem vitatható: remekül felhasználható bulimia(6) fennforgása esetén.
Vagy pl. ez a fajta stílus rendkívül alkalmassá teszi művelőjét arra, hogy a pár hét múlva valószínűsíthető szélsőjobbos hatalmi apparátusban pl. miniszteri pozíció betöltésével szolgálhassa a hazát. Hiszen 2002-től a Fidesz emelte a közbeszédbe a durva, útszéli, másokat kirekesztő, gyalázó, megalázó ocsmány stílust, és azóta sok tehetséges tanítványa is segít ott tartani. Fábry közülük is magasan kiemelkedik - hát igen, miközben ezeket mondom, jövök rá, hogy valóban kivételes tehetség ő.
A várhatóan (ha hagyjuk) eljövendő szélsőjobbos kormányba tökéletesen beleillik.
Mint kulturális miniszter.
