Kedves Olvasóm!
A jelek szerint többen is vagyunk, akik szeretjük, ha felelős felnőtt embereknek tekintenek bennünket, és nem szeretjük, ha egy felügyeleti szerv hatalmi szóval szabja/mondja meg, hogy mi nekünk a jó.
Nem tudom, mondtam-e már, Kedves Olvasóm, hogy imádom a szabadságot. Igen, tudom, Kedves Olvasóm, hogy abszolút szabadság nem létezik. Mert csak addig terjedhet az egyes emberek szabadsága, amíg más emberek szabadságát nem sérti. Ezeket a határokat megtalálni és önként tiszteletben tartani az igazi művészet. De nem lehetetlen. És ha valaki ezen határok betartására önként nem hajlandó, csak ott van helye hatalmi szabályozásnak. Minden egyéb esetben óhatatlanul a diktatúra réme sejlik fel. És a diktatórikus módszereket nagyon nehezen viselem. Érkezzenek azok akár balról, akár jobbról, akár középről, akár családból - akárhonnan.
Ezért vagyok kénytelen hanyagolni pl. a kapcsolat.hu közösségi(?) portált, ahol hatalmi szóval szabják meg, hogy hogyan szabad közösséget építeni. "Magunknak". Rémülten vélek felfedezni most itt házon belül is ilyen jeleket. Pedig mindig idemenekültem eddig, hivén, hogy itt megtisztelik a netpolgárt a megfelelő szabadsággal. Eddig nem is tévedtem. De most nem tudom, mi lesz.
Természetesen egy szabadságmániás netpolgár nem képes belenyugodni a számára nem elfogadható kényszerekbe. Ezért keressük az egérutakat. Én is meg fogom találni azt a módot, hogy veled, Kedves Olvasóm, kényszerpályák nélkül kommunikálhassak. Legvégső esetben másik blogszolgáltatást keresek, akármennyire is tartom a blog.hu-t technikailag a legjobbnak.
Mert a házigazdák indoklás nélkül letiltották(!?) a további véleménynyilvánítást a legilletékesebb helyen, a gépházban, és zárolták a ma éjfél utáni már meglévőket is (köztük ez enyéimet), hát itt vagyok kénytelen további gondolataimat közreadni (ha engedik).
Pl. még pénzzel is hajlandó lennék megváltani a szabadságomat, hogy visszaadják a szabad kommentelési lehetőség szabályozását, mert a blog.hu van olyan jó technikailag, hogy egyébként is megérdemli az anyagi támogatást. Jó munkára (termékre, szolgáltatásra) sosem sajnálom a pénzt. Persze anyagi lehetőségemhez mérten.
Most látom, hogy mégis némi infóra méltattak bennünket a gépházban a zárolást illetően. Mivel elmentettem a zárolás előtti állapotot, bizonyítható, hogy alapvetően nem anyázás folyt a kommentekben. (Ha valaki, hát én érzékeny vagyok a trágár szövegekre.) Mindenesetre az utolsó közleményben (kommentben) legalább azokat az indokokat ismételték meg, amelyek elfogadhatók. Az, hogy nekik könnyebb a fejlesztés a továbbiakban - ebben csak az tud kompetensen állást foglalni, aki a fejlesztésben benne van. Mindenki másnak csak annyi lehetősége van, hogy vagy elhiszi, vagy nem. Végül is én el tudom hinni, lévén némi fogalmam szoftverfejlesztésről.
Bár még itt is zavar a "közösség" szó.
Ha egy szolgáltatást igénybe vesz x számú ember, attól még nem nevezhető közösségnek. Pl. ha ugyanahhoz a fogorvoshoz jár y számú ember, még ha gyakran találkoznak is a váróban, netán beszélgetnek is - ettől még nem tekinteném közösségnek ezt az emberhalmazt. Mint ahogy ha x ember használ ugyanolyan telefonkészüléket, az önmagában még csak egy lehetőség ahhoz, hogy belőlük közösség lehessen. De nem a telefongyártó feladata, hogy előírja a vásárlóinak a közösségépítés szabályait, netán kényszerét.
Ugyanolyan gyanúsan sokszor hallom újabban a "közösség" szót, mint a "szeretet" kifejezést. Olyan kontextusban használják egyre többet, ahol semmi keresnivalója sincs. Ezáltal visszaélnek a(z eredetileg) pozitív jelentésével, és semmitmondóvá válnak, sőt negatív tartalommal kezdenek megtelni.
Egy szolgáltató mondja azt, hogy egy változtatást azért kell végrahajtania, mert úgy könnyebben tudják a szolgáltatást fejleszteni, üzemeltetni. Slussz. Felnőtt, értelmes embereknek ennyi is elég. Nem kell ehhez a ködös "közösség" szót hozzábiggyeszteni. A közösség nem a szolgáltató szándéka / előírásai szerint teremtődik, hanem a szolgáltatást igénybevevő, ahhoz alkalmazkodó emberek között bonyolult szociálpszichológiai kapcsolódások által szövődik. Mint ahogy a szeretetet sem lehet előírni, kényszeríteni: vagy létrejön két ember között, vagy nem.
Egy blogtársnál is megy a polémia: zolivagyok
És mintha lenne valami lehetőség a szabad kommentezés megoldására egy beépíthető szabad kommentezési eszközzel. Ha engedik a házigazdák. Mindenesetre ha igaz a kedves illetékes úr/hölgy?/ által közreadott 1-6 pontba szedett indoklás, egyik pontnak sem mond ellent egy ilyen segédeszköz használata.
Akárhogy is: egyik születési hibám, hogy makacs vagyok - nem tudok belenyugodni, ha falba ütközöm. Addig tapogatom, kerülgetem a falat, amíg valami átjárót, kikerülési utat nem lelek. Addig is legyetek türelemmel. De ha beindáztok mégis, akkor addig is tudtok kommentelni - bejelentkezve.
