Végre egy kis politikamentesség.
Vagy mégse?
Ahogy ez a pók nyugodtan ül zsákmányára várva...
A munkáját már elvégezte: remek hálóból szőtt csapdát, nincs más dolga, mint csendben, mozdulattalan várni, hogy az áldozat belebukjon. Kicsit még elgyönyörködik talán a zsákmány vergődésén, hiábavaló szabadulási próbálkozásain, majd gyorsan gúzsba szövi, hogy a szabadulás reménye örökre szertefoszlik, esetleg még így is kéjjel nézegeti egy kicsit az áldozatát, gyönyörködik, szája sarkán önelégült mosoly bújkál. Végül, mikor az előjátékkal betelt, kegyelemdöféssel jut el a kielégülés csúcspontjára. Öl, hogy élni tudjon. ( A pók. ) Hiába no, az élet kegyetlen. Emberek nélkül is.