Nem kérdés: mennem kell.
Ismét, és újra.

Nem sokkal indulás előtt hallok némi háttérzajt a mi partunkról: jaj, kiderült, hogy fideszes roma a főszervező. Balparti oda nem mehet.

Hüledezek. Lehidalok. Szégyellem magam helyettük is.
Ez nem az a kérdés, amire partállástól függően adunk választ.
Vannak alapvető társadalmi, erkölcsi, emberi ügyek, amelyek nem függhetnek politikai szimpátiától, ellenszenvtől. Ezen még sokáig filozofálhatnék, de nincs idő ilyesmire. Manapság. Amikor az ország újrafasizálódásán dolgoznak  az ebben érdekeltek ezerrel, akkor a cselekvésnek ideje van. Bármelyik parton. A balparton meg mintha azt hinnék, hogy nyári uborkaszezon van. Hogy nyugodtan lehet hátradőlni, úgy tenni, mint hajdanvolt nyarakon: édes semmittevésben ejtőzni.

Hát mindegy: ha tizen, ha négyen, ha ketten vagyunk, akkor is mennünk kell. Mert nehéz úgy fésülködni, ha nem tudunk tükörbe nézni.

Ha valóban fideszes jellege van a szervezésnek, akkor nem kell félnem véleménytojásoktól  és -kövektől. Nyilván leegyeztetik: ezt nem szabad megzavarni.

A neten összenézem az infókat: egyik helyen 17 órai, másikon 18 órai kezdést jeleznek. A Nehru park pontos helyét hiába keresem a programot hirdető webhelyeken, nincs sehol. Google mesterrel se. (Szervezés, oh! Bezzeg jobbszélsős rendezvényre invitáló hírlevelek centiméterre megadják, hova, merre.)  Csak nagyjából sejtem, hol lehet, amíg Régi Kedves Barátom meg nem adja a pontos koordinátákat.

Egy kedves parttársammal 17 órára lőjük be magunkat, simán megtaláljuk a tetthelyet. A jelek azt mutatják, hogy inkább a 18 óra a nyerő: leginkább még csak a rendezők, biztonságiak, rendőrök vannak jelen. De legalább bőven van idő nézgelődni. Ismerkedem a parkkal: sose voltam még itt. Különleges a Roma Holocaust Emlékmű.

Egy kis humor enyhít lelkem gyűrődésein, cserébe az arcoméit sűríti:

 A széksorok színe szép összhangban van a rendőrségi kékkel. Ők kissé távolabb vannak, egyelőre. Normál rendőrök - rohamcsapatnak jele se látszik. (Naja: a fidesz nyilván egyeztetett csatolt széleivel. Ők aztán tudnak szervezni! Mi meg mosolyogva állni a tojás és kőzáporban. Ez is valami.)

 A rendezők a szaporodó koszorú- és virághalmazt próbálják számbavenni.

Hm. Érdekes: elől meg piros széksorok vannak. Talán a VIP helyek?

Aztán lassan érkeznek a Híres Emberek is.

Van, akit ismerek, van, akit nem. 

Még.

Már a hat óra is szinte itt van, az emberek szépen összegyűltek, széksorok beteltek - kékek és pirosak is. De még nincs jele a rendezvény kezdetének, a rendezők továbbra is nyüzsiznek. Így aztán nyugodtan vadászgatok. Felfedezek némi angyaljárást, végre fény derül a rejtélyre, hogy milyen jeleket is láttam korábban utcaköveken felfestve. (Hm. Lám, lám: az utcakő egyaránt lehet eszköze angyalnak, ördögnek.)

Egy érdekes pólófeliratra figyelek fel: 

Egy másikat meg nem értek, lévén külföldiül. De biztosan valami magvas mondanivalója van.*

Sok gyerek is van, különféle méretekben.

Különös érzés látni a jócskán eltérő arányokat.

Egy csodaszép kislány:

Egy újabb különlegességre leszek figyelmes: egy nőnemű fotós! Minden jel szerint hivatásos, két apparáttal is fel van szerelkezve: egy kicsi, és egy óriás. Alig tudok napirendre térni a jelenség fölött: női hivatásos fotóst ugyanis igen ritkán látok. És valamiféle aura lengi körül, tartása van, vagy valami ilyesmi.** És mindjárt jön a másik meglepetés: egy jókora filmkamerával nyomul egy másik hölgy. Ő is hivatásosnak látszik. Ekkora kamerával. Mondanom se kell: női operatőrt, kamerawomant még ritkábban látok. Őt is kellőképp megcsodálom. (És irigylem mindkettőjüket.)

Fontos szerepet játszik egy létra, mindvégig. Úgy tűnik, mintha az egyik (hivatásos) fotós felszerelése lenne, de bizonytalan vagyok, hogy hozta-e magával, vagy itt kérte-e kölcsön? Nagy ötlet. Persze, autóval való közlekedés esetén könnyebb. Mindenesetre néha más fotós is kölcsönveszi pár pillanatkép erejéig. A létra-gazda nagylelkűen engedi.

Aztán mégiscsak kezdődik az emlékműsor: dalok, beszédek, zene. Az Egyesült Államok nagykövetségének képviselője (Jaffry Levine) fantasztikus gesztust tesz: magyarul olvassa/mondja a beszédét. Nem semmi teljesítmény. Bizony, nagyon kellett figyelni, hogy értsük, de le a kalappal előtte.

És angyali jelenésnek is tanúi lehetünk.

Érdekes megfigyelni, hogy az erőszak elleni, békét kívánó szerveződések soraiban többségében inkább nőket látni.

Az utcai tojás- és főleg kővéleményezések meg inkább a férfidominanciát mutatják. Én szivesen láttam volna itt a színpadon férfinemű angyalt is.

Bódis Kriszta is angyali jelenség volt. Felhívása az "Összefogás az erőszak ellen" mozgalomra azért nem arra utal, hogy csak a mosoly és virág megállíthatná ezt a fasisztoid erőszakot.

Aztán miközben még a színpadon tovább folyik az emlékezés, megkezdődik a koszorúzás

Az időjárás lerövidíti a műsort: vihar előszele kavarog.

Sajnos, be kell látnom: tudósítóféle munkához mégiscsak minimum két ember kell. Kevés voltam egyedül egyszerre képre és szóra is vadászni, így bizony nem tudom minden megszólaló ill. koszorúzó személy/szervezet nevét. Gondoltam: majd az Igazi Média, vagy valamelyik érintett honlap úgyis részletesen megírja, mi és hogyan történt. Egyelőre tévedni látszom: sehol nem lelek elegendő infót, a sajátjaimat kiegészítendő. A média a Hírkereső.hu tanúsága szerint alig írt, mutatott róla valamit.

Azt a keveset is némelyik némi rosszmájú kicsengéssel. Pl. a Hír6.hu egy "Gyurcsány Ferenc levelét megírta" alcímmel ad a cikkének gúnyoros ízt. Mert igen: a miniszterelnök  levelét is felovasták a színpadon. Szivesen hallottam volna a köztársasági elnök levelét is. Sőt: Orbán Viktorét is.

A Magyar Rádió meg: "...minden rendzavarás nélkül, igaz, nem is túl nagy érdeklődés mellett, zajlott ma a második világháború roma áldozatairól szóló megemlékezés." Mintha valami koncertről beszélne. Úgy gondolom, a "nagy éreklődés" itt minden, csak nem releváns kifejezés.

Végül: csak abból vettem észre, hogy mégiscsak fidesz típusú szervezés lehetett, hogy nem jelentek meg (láthatóan) a neofasisztoid szabadcsapatok. Egyébként a beszédekből, a műsorból, és semmi egyébből nem lehetett érezni. Szerintem.
Nagyon helyesen.

[Teljes fotóanyag]
___________________________________________________________________________
* Köszönettel venném, ha valaki megajándékozna a fordítással. Időközben egyik Kedves Kommentelőm (saca/rolina/) megajándékozott a fordítással: "A csók a szerelem nyelve, gyere ide és beszélgesd ki magad!" Érdekes a fenti képet és e szöveget összevetni :-)

** Egy Kedves Kommentelőm ( Statler ) megajándékozott az infóval. Az aurás fotós hölgy Róna Jutka (Jutka Rona)
________________
Kapcsolódások:
RomNet.hu cikke
Horváth Aladár beszéde
Gyurcsány Ferenc levele
Bódis Kriszta
Hír6.hu cikke
Magyar Rádió cikke